Hatalmasat küzdve, emberhátrányban sikerült legyőznünk a Vác FC-t.
Vasárnap délután a Vác FC csapata ellen folytatta az NB III-as labdarúgó bajnokság Közép csoportját a Hódmezővásárhelyi FC. Nem számíthattunk könnyű találkozóra az előző szezonban még NB II-es ellenfelünkkel szemben, nem beszélve arról, hogy akadtak a csapatban hiányzók is, néhány pedig kisebb sérüléssel, de vállalták a meccset.
A kezdőrúgást Antal Ferenc végezhette el, aki augusztus 25-én ünnepli a 70. születésnapját és 1976-1980 között a HMSE csapatának tagja volt, az NB III-ba és az NB II-be is feljutott társaival annak idején és tagja volt annak a csapatnak is, amely 1979-ben a Budapesti Honvédot is kiütötte a kupából, 8500 néző előtt. Antal Ferenc később edzőként is sokat tett a vásárhelyi labdarúgásért, több periódusban irányította a felnőtt csapatot. Bíztunk benne, hogy a felnőtt csapat egy győzelemmel tudja őt és a népes közönséget megajándékozni.
Az első lehetőség azonban a Vác előtt adódott, egy kapura emelt labdát kellett a léc alól kipiszkálnia Weszelovszkynak, majd hosszú perceken keresztül a mezőnyben zajlott a játék, igazán komoly lehetőséget egyik csapat sem tudott kialakítani. A játékrész derekán azonban Forró Attila villant egyet, a védőket lecselezve tört előre és a tizenhatoson belülről egy lövést is eleresztett, ami Halasi Péter kapujában kötött ki, megszereztük a vezetést.
Az önbizalomnak ez mindenképpen jót tett, hiszen a folytatásban még több lehetőségünk akadt, kimaradt vásárhelyi ziccerek is jellemezték a találkozót, az utolsó mozdulatokba azonban hiba vagy bevetődő védő csúszott, így nem sikerült megrúgni a másodikat. Ezt igazán a játékrész hajrájában bánhattuk, amikor Molnár Réka játékvezető azonnali piros lappal az öltözőbe küldte gólszerzőnket. Forró az egyik bírói ítélettel nem értett egyet és talán a kelleténél vehemensebb volt, rosszul megválasztott szavait ugyan nem a játékvezetőnek címezte, a síp mégis harsant, Forró pedig piros lapot kapott.
Nem ígérkezett könnyűnek a fordulás utáni 45 perc, ráadásul alig 10 perc alatt Sorecz egyenlíteni tudott. A kék-sárgák azonban nem törtek össze, sőt rendkívül szervezetten és jól játszottak, a Vác előtt elvétve adódtak apróbb lehetőségek, komoly ziccerig pedig nem is jutottak, nem tudtak élni emberelőnyös helyzetükkel.
A mieink őrizték az egy pontot, ami rendkívül bosszantotta a vendégeket, egyre többet szabálytalankodtak, Burzi Attila edző egy alkalommal a pálya szélén elrobogó Koncz felé rúgott – meglepő módon ez nem ért csak sárga lapot, pedig ilyen a megye egyben sem történik…
A fiúk viszont vérszagot fogtak, érezni lehetett, hogy a 10 emberrel játszó Vác gólképtelen, a hajrában pedig 9 mezőnyjátékossal vezettünk ellenük ígéretes támadásokat – úgy tűnt, hogy akár a győzelem is meglehet, csapatunk pedig küzdött és hitt a sikerben, ennek pedig meg is lett a gyümölcse. Pleszkán Tibor tudott ügyesen kibújni a 88. percben, védőjét lerázva pedig ő megzörgette Halasi hálóját, mint percek múlva kiderült győztes gólt szerezve – amit a mérkőzést követően édesanyjának ajánlott, aki ezen a napon ünnepelte születésnapját.
Eufórikus győzelem lett a vége, emberhátrányban, mindvégig hittel és vásárhelyi szívvel küzdve!
Szerdán hazai pályán, a Kecskemét ellen következhet a folytatás.
NB III Közép csoport, 5. forduló
Hódmezővásárhelyi FC – Vác FC 2-1 (1-0)
HFC: Weszelovszky, Huszár, Bata, Koncz, Tapiska, Mezei, Orosz, Ludánszki, Katona, Forró, Pleszkán
Csere: Marunák, Rau, Tóth, Darida, Selyem, Sindel, Gyürki
Edző: Szűcs Róbert
Vác: Halasi, Kasza, Ódé, Szalánszki, Bonivárt, Sóron, Magos, Rusvay, Sorecz, Koval, Zámbó
Csere: Fehér, Szunács, Vén, Niedermüller, Nagy, Cemal, Kakuk
Edző: Burzi Attila
Szűcs Róbert értékelése: „Néhány játékosom kisebb-nagyobb sérüléssel vállalta a játékot, így vártam, hogy esetleg mikor kell belenyúlni a meccsbe – ezt aztán a játékvezető a 44. percben megtette helyettem. Egy félidőt emberhátrányban kellett játszanunk, de nagyon szervezettek voltunk, a srácok tartották a vonalakat, ahogy kértem. Több kitűnő teljesítmény volt és igazi csapat munka, egy remek csapatdiadal. Vannak meccsek, amikor mindent megtesz az ember és a sors ezt visszaadja. Az előző héten rengeteg helyzetünk volt és nem tudtunk nyerni, most kevés helyzetből sikerült megnyerni a mérkőzést. Büszke vagyok a gyerekekre. Csúsztak, másztak, küzdöttek – ennek így van értelme, így kell csinálni!”